A falusi élemódot megelevenítő parasztházak világával ma már csupán a skazenekben találkozunk.
Szerző: Kóta Melinda
A cirádásra faragott fabútorok, a hímzett ágyhuzatok, a monogrammal ellátott terítők és takarók ma már a letűnt korok ódon stílusát idézik fel. Egyre gyakrabban tapasztalható azonban vidéken járva, hogy a régmúlt megelevenedik kovászos kenyérsütés, mézeskalácskészítés, kosárfonás, valamint egyéb népi mesterségek formájában.
A kicsi otthonokban egykor mindennek funkciója és helye volt. Az életszerűség volt a legfontosabb.
Egy-egy apró parasztházban több generáció élt együtt, ahol az önfenntartás miatti teendők elfoglalták a családtagok egész napját.
Ideje volt a főzésnek, a szántásnak, a vetésnek, az aratásnak, a kenyérsütésnek, és a disznóvágásnak is. A betakarítást valamint a húsfeldolgozást követően az alapélelmiszereket a kamrában, a veremben, a pajtában és a góréban tárolták.
A nagyszüleim apró parasztházban nőttek fel. Az anyai nagyanyám családjában 3, a nagyapáméban 7 gyerek volt. Bár a régi otthonok legnagyobb becsben tartott helyiségeként a tisztaszoba funkcionált, a szegénység miatt ezt ők nem tudták kialakítani. A tisztaszoba azonban történetileg mindenképpen kiemelkedő jelentőségű, berendezése, valamint stílusa azonban tájegységenként változó volt. A családok féltett értékeit, titkait, emlékeit tárolták itt. Az úgynevezett szentsarok is itt kapott helyet.
A tisztaszobában magasra vetett ágy fogadta a vendégeket, amit szükség esetén ravatalként is használtak.
A helyiség jellemző bútora volt még a faragásokkal díszített sarokpad a hozzá tartozó étkezőasztallal, amit általában hímzett abrosszal terítettek le. A helyiség sarkában kemence vagy cserépkályha állt.
A parasztházak központi része a konyha volt, melyet a kamrával együtt a tornácról lehetett megközelíteni.
A főzés, az étkezés, valamint a társasági élet a konyhában zajlott, ami a ház előterének funkcióját is ellátta.
A helyiség hátsó falába beépítve, vagy a szabadban alakították ki a kemencét, illetve a katlant is gyakran használták az ételek elkészítéséhez. A lakóházak sokáig nem rendelkeztek kéménnyel, így a füst a konyhából egy apró nyíláson vagy a nyitott ajtón távozott.
A tárolóedényként használt kosarakat az idősek fonták. A kenyérsütést pedig kötelező volt a lányoknak férjhezmenés előtt megtanulni.
Bár a régi öregek csupán a szomszéd faluig látogattak el egész életük során, mégis a napjaik a háborúk, az időjárásnak történő kiszolgáltatottság ellenére is - úgy mesélik - teljesek és boldogok voltak a maguk módján.
A fotók a zalaegerszegi Göcseji Falumúzeumban készültek.
Szöveg és fotó: Kóta Melinda/Romantikus vidék
Jó barangolást kívánok!
