A RENDKÍVÜLI TEHETSÉG, AKI ROSSZ TANULÓ VOLT AZ ISKOLÁBAN

2022. augusztus 09. 08:02 - Az otthon szépsége

Weöres Sándor - Öregek

we.jpg

A művészet iránt érdeklődő költőnek már tinédzser korában megmutatkozott különleges tehetsége.

Weöres Sándor bár az iskolában nem volt kiváló tanuló, írásai már kamaszkorában megjelentek a Pesti Hírlap, valamint a Pesti Napló lapjain. Babits Mihály és Kosztolányi Dezső is rendszeresen méltatta a fiatal költőt. Az ifjú poéta Öregek című verse Kodály Zoltán zeneszerzőnek annyira megtetszett, hogy megzenésítette a sorokat.

Oly árvák ők mind, az öregek.

Az ablakból néha elnézem őket,
hogy vacogó szélben, gallyal hátukon
mint cipekednek hazafelé –
vagy tikkadt nyárban, a tornácon
hogy üldögélnek a napsugárban –
vagy téli estén, kályha mellett
hogyan alusznak jóízűen –
nyujtott tenyérrel a templom előtt
úgy állnak búsan, csüggeteg,
mint hervadt őszi levelek
a sárga porban.

És ha az utcán bottal bandukolnak,
idegenül néz a napsugár is
és oly furcsán mondja minden ember:
„Jónapot, bácsi.”

A nyári Nap,
a téli hó,
őszi levél,
tavaszi friss virág
mind azt dalolja az ő fülükbe:
„Élet-katlanban régi étek,
élet-szekéren régi szalma,
élet-gyertyán lefolyt viasz:
téged megettek,
téged leszórtak,
te már elégtél:
mehetsz aludni...”

Olyanok ők,
mint ki utazni készül
és már csomagol.

És néha, hogyha agg kezük
játszik egy szőke gyerekfejen,
tán fáj, ha érzik,
hogy e két kézre,
dolgos kezekre,
áldó kezekre
senkinek sincsen szüksége többé.

És rabok ők már,
egykedvü, álmos, leláncolt rabok:
hetven nehéz év a békó karjukon,
hetven év bűne, baja, bánata –
hetven nehéz évtől leláncolva várják
egy jóságos kéz,
rettenetes kéz,
ellentmondást nem tűrő kéz
parancsszavát:

„No gyere, tedd le.”

süti beállítások módosítása