Dédanyáink mondták, ha kenyered van, mindened van. A hálás, szorgalmas ember minden körülmények között megél.
Van az úgy, hogy különösnek érezzük a véletlenek összjátékát, bár sokan úgy vélik, véletlenek nincsenek.
A nagyszüleim régi időkről szóló meséin nőttem fel, amelyek olyan gyökeret adtak az életemben, ami napjainkban látszik hatalmas, aratható gabonamezővé válni. Szerettem hallgatni a történeteiket a kemencében sült kenyerekről és kalácsokról, de méginkább kóstolni azokat az ízeket, melyek akkoriban a családi asztalunkra is odakerültek.
A 21. század első harmadában idén magam is részt vettem egy kenyér workshopon a Csepregi Kovászolóknál. A friss kenyér íze teljesen elvarázsolt, és a régi, ódon pékáru boltokban kavargó csodás illatot idézi fel bennem rendszeresen. Szerethető.
A kenyér világnapja
Péknek lenni nem könnyű, mondhatnám nehéz dolog, bár sosem próbáltam. De láttam, hogyan dolgoznak, és milyen nagy erőfeszítéssel működtetik a boltjaikat nem csupán a megélhetésük miatt, hanem azért is, hogy mi, vásárlók, gasztro élményvadászok megvehessük a mindennapi kenyerünket, vagy időnként megkóstolhassuk az általuk alkotott különlegességeket.
2001-ben, 11 éve már, hogy a Pékek Világszövetsége kongresszusán úgy döntött, hogy pont október 16-át jelöli meg a kenyér világnapjának. A kenyér a mai napig a legfontosabb ásványi anyagokban bővelkedő alapélelmiszerünk. A dátum megjelölése ennek az információnak a hangsúlyozására is hivatott túl azon, hogy a pékek a rászorulókat is rendszeresen segítik.
A kenyér története
A kenyeret különböző nemzetek országaiban más-más ízesítéssel, formában és különböző lisztekből készítik, de mindenhol az alapélelmezés részeként tartják számon.
Az ókori Egyiptomban egészen extra, kúp alakú kenyereket is készítettek. A Közel-Kelet sztárja a pita, ami lapos formában kapható, és tölthető. Amikor a területen jártam, én is megkóstoltam.
A kenyérhez számos legenda kapcsolódik, és költőinket is megihlette ez a fantasztikus édes és sós kiegészítőkkel is fogyasztható, és soha meg nem unható finomság.
Szabó Lőrinc Kenyér című versének egyik részletében így ír:
...hány külön-külön kis akarat, s minden kalászban mennyi mag, és minden magban mennyi múlt s mennyi jövendő párosult!
Ebből a gabonából készül a mindennapi kenyerünk...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.