Időnként szükséges értékelést adnunk saját magunknak az elmúlt évekről.

Kedves emlékeket idéz fel bennünk, és motivál arra, hogy a tevékenységünket még igényesebb, színvonalasabb módon végezzük.

Az elmúlt közel 6 év tapasztalatából tudom, hogy...

Nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani.

Vitathatatlanul megváltozott a világ, és a mozgása állandó. Mintha egy ’perpetuum mobile’ forgatagban lennénk, úgy alakul. A klasszikus újságírás szoros kapcsolatban van a fotózással. Előfordul, hogy fényképészek ragadnak tollat, akarom mondani billentyűt, vagy írók kezdenek el pillanatokat megörökíteni egy kamerával. A határvonalak már elmosódtak, és a naponta ránk zúduló információ mennyisége is hatalmassá vált.

A hírek írása, összeállítása nem az én világom. Valami személyeset akartam. Egyedit és hiteleset, ami az olvasóimnak tippeket ad, és bemutatja azt a szépséget, ami körülvesz minket. A tények és a borzalmak világán túl.

Bloggernek lenni nem könnyű. Rengeteg a hiteltelenség miatti előítélet, így a bizonyítási kényszert nehéz leküzdeni.

Nem, nem az állandó belső igényem, hanem a külső elvárások miatt. Amikor olyan megjegyzéseket hallok, hogy egy blogger csupán a valóság és a képzelet összemosásából csinál kreációkat, mindig elgondolkodom, hogyan jutottunk idáig. Aztán eszembe jut, hogy, akárhogyan is karcolgatják mások a lelkivilágomat, én azért igyekszem realista, de jóindulatú közlésmódot alkalmazni a posztjaimban.

A témáim szabadidős tevékenységekhez kapcsolódnak. A legtöbb esetben saját magam készítem el a receptekhez tartozó ételeket, végig túrázom a kiránduló útvonalakat, és benézek néhány otthonba is, hogy a fotóim által bemutatott valóság jelenjen meg az írásaimban. Beszélgetek az útitársakkal, vagy az éppen fotózott közösség tagjaival. Közben pedig a tények mellett élményeket is tartalmaznak a soraim. Ezt jelenti a személyes blog. Bár más a funkciója, sokszor több, mint egy másik média oldalról átvett, lehivatkozott hírközlés.

Egy fotó önmagában is érték, de hozzá kapcsolódó szavak nélkül a szemlélő képze(le)tére épít, ami szubjektív. A mondatok pedig képi illusztráció nélkül szegényesnek tűnhetnek. Látni, átélni akarjuk a történéseket mindannyian. Szeretjük, amikor cselekvésre motiválnak minket.

Amikor ilyen kedves megjegyzéseket kapok, hogy….

Köszönöm, hogy olvashattam ezt az írást.

A történetedben a legszebb ajándék van benne.

Te küldtél arra a vidékre kirándulni. Köszönöm.

… vagy …

Elkérhetem újra az ünnepi gombalevesed receptjét?

Korábban elkészítettem, de most nem találtam meg

az oldaladon. Köszönöm.

…akkor tudom, hogy érdemes írni azon túl is, hogy szeretem csinálni.