Kardos Tamás neve sok embernek ismerősen cseng. Fényíróműhelyében kicsit időzhetünk a múltban.

A fotográfia története egészen a 19. századig nyúlik vissza. Már abban az időben is rengeteg ember részéről merült fel igény a valóság hiteles megörökítésére.

Augusztus végén Tamás szombathelyi kiállítása, ezt követően pedig egy fotósklub megalapítása céljából jártam először a szombathelyi Fényíróműhelyben.

Rögtön rabul ejtett a látvány, de teljesen belefeledkeztem a felújított gyönyörű bútorok világába. Már akkor tudtam, hogy visszatérek még erre a helyre azzal a céllal, hogy Tamást, valamint a gyűjteményét is megismerjem egy kicsit. Hallani akartam néhány sztoriját a saját előadásában, hiszen az első 60 évét az Életképek című könyv tartalmazza. Így hát november utolsó napján becetlizve magammal vittem a kiadványt, ami már több éve a könyvespolcomon pihent.

És Tamás mesélt. Élményekről, a világ minden táját érintő utazásairól, az életének néhány kalandos, érdekes pillanatáról. Minden fotójának története van, ahogy a Fényíróműhelyben található tárgyaknak is.

A Pajtás fényképezőgépet például 1955-1962. között gyártotta először a Gamma Optikai Művek. Bár egyik különös tulajdonsága az volt, hogy élességet nem lehetett rajta állítani, azért lehetett vele felismerhető témájú fotókat készíteni.

Bár napjainkban már a filmes gépek helyét nagyrészt átvették a digitális kamerák, azért nagyszerű volt rádöbbenni, hogy aki régen fotózással foglalkozott, a szakmájához hozzátartozott a képek előhívása is. Valószínűleg néhányunknak nem kicsi nehézségbe kerülne ezen utóbbi feladatnak az elvégzése a sötétkamra használatával

A múltba történő időutazásom egyik legérdekesebb része volt megbámulni a közel egy évszázados, agg korban lévő eszközöket. Gyönyörűek.

Valószínűleg a nagyszüleim gyerekkorában lehettek forgalomban ezek a masinák. Akkoriban a fényképész kifejezetten bújócskázott a kamera mögött, miközben kezével mutogatott az exponálás tényével kapcsolatban.

A fény felhasználása tehát új formát jelentett a festmények és a szobrok világán túl a valóság bemutatásában. A fényképészet elindulásának kezdetén, majd ezt követően még sokáig az új technológia képrögzítésből és képelőhívásból állt.

Miközben a korábbihoz viszonyítva sokkal figyelmesebben vettem részt a múltba utazáson a Fényíróműhelyben, azért a régiségeknek számító csodás bútorok, és egyéb eszközök is vonzották a figyelmemet. Maradtam azonban a témámnál, a fényképészetnél.

Múltak a percek, és Kardos Tamás fotóművész jóvoltából újabb szépség került elő a fiókból. Akarom mondani a vitrinből. A Pouva Start retro, filmtekercses kelet-német /egykori NDK/ csodamasina volt.

A gépek Karl Pouva apró gyárában készültek, aki a gyártást először diavetítőkkel kezdte. Az első Pouva bakelit tekercsfilmes gépet 1951-ben mutatták be. A Pouva Start kezdetektől rendkívül népszerű volt.

Kíváncsiságom a fényképezőgépek között újabb érdekességre irányult. Egy öreg, szépséges óra mellett egy régi családi fénykép kapott helyet a Fényíróműhelyben. Az alatta lévő komódon pipák sokasága található.

Pipázni bizonyára régen amolyan sikk lehetett. És biztos vagyok benne, hogy a fényképészeten kívül a kézi pipafaragás sem volt könnyű feladat.

Bár nagyon szeretek fotózni, nem igazán vagyok egy őstehetség. Tamás viszont nagyon készséges modellnek bizonyult. Miközben kattintgattam a történések pillanatairól a saját digitális fényképezőgépemmel, a gondolataim ismét kicsit elkalandoztak egy elegánsan csillogó írógép irányába.

Az írás az egyik legkedvesebb szabadidős tevékenységem a fotózás mellett. És a kattogó, fényes billentyűs jószág bizony mutatós volt a kamerákkal a háttérben. Vajon milyen titkokat rejthet magában? Levelek, iratok, esetleg novellák szövegét kopoghatták rajta fáradt kezek éjszakákon át?

Erre a kérdésre most még nem tudom a választ. De leközelebb kinyomozom. Talán Mr. Poirot majd segít nekem, ha a következő látogatás alkalmával a Fényíróműhelyben találom őt is.

Addig aki teheti, látogassa meg a helyet. Hátha gyorsan meglesz a kérdésemre is a válasz...