A történelem rengetegében sok érdekes sztori létezik. A nők jogaiért való harc évszázadokon át zajlott.

Ennek a csatározásnak az egyik kiemelkedő alakja volt Lady Mary Wortley Montagu.

A 17. századi arisztokrácia egyik ikonikus alakja levélíró és költő volt, akinek alkotásai az Oszmán Birodalomba történő utazásairól szóltak. Ennek magyarázata csupán annyi, hogy a törökországi brit nagykövet felesége volt. Keletről hazatérve hazájában támogatta a himlő oltás bevezetését, valamint rendszeresen írt korának a nőkkel szembeni előítéleteiről. Foglalkozott a nők világi munkájának lehetőségével, valamint az intellektuális növekedésükkel is.

Történt 1750-ben, hogy Lady Montagu Londonban irodalmi témájú összejöveteleket kezdett szervezni a megszokott kártyadélutánok helyett. A rendezvényein felvilágosult gondolkodású nők vettek részt. Abban az időben a hölgyek fekete selyemharisnyát hordtak. A programokra azonban kék színűre változtatták a viseletüket.

A kékharisnya kifejezéssel később azokat a nőket emlegették, akiknek figyelme a szellemi fejlődésre koncentrálódott a tipikus női dolgok, feladatok előtt vagy helyett.

Lady Montagu ismert dáma volt. Íróként olyan értelmiségi műhelyt hozott létre szalonjában, ahol megfordultak korának leghíresebb alkotói, művészei. A társaság lelkes látogatója volt Alexander Pope költő is, aki halálosan beleszeretett a nőbe. Érzelmei azonban nem találtak viszonzásra. Vonzódása később ádáz gyűlöletté vált. A férfi ezt követően írásaiban Lady Montagut 'kékharisnyás hölgyként' kezdte emlegetni. A gúnyos, rosszmájú kifejezés velük együtt halhatatlanná vált.

Kétségtelenül igaz, hogy az asszony rendkívül jó humorral rendelkezett. Ahogy ő fogalmazott:

Néha adok magamnak csodálatra méltó tanácsokat, de képtelen vagyok megfogadni őket.

Fotó: nationaltrust.org.uk