Hol vannak már azok a régi telek, amikor a falu apraja legendák mesélésével kísért munkára gyűlt össze?

Hazánk hagyományőrzéssel összefűzött kultúrája rendkívül sokszínű és gazdag. Kislányként magam is a nagyszüleim történetein nőttem fel.

Gyakran emlegették úgy a saját őseiket, mintha én is személyesen ismertem volna őket. Egy-egy legendás sztori után valóban néhanapján magam is így éreztem, annyi élményt kaptam.

Az apró parasztházakból álló falvakban a családok, a szomszédok tél idején közös munkára gyűltek össze az elmúlt évszázad elején. Míg dolgoztak, meséket és dalokat mondtak egymásnak. Így jött létre az a gazdag örökség, melyet ma kulturális kincsként őrzünk, és időnként felelevenítünk.

Tollfosztás

Az első párnámat még tollfosztással a nagyanyám kézzel készítette. Sokat emlegette azokat az időket, amikor a tinédzser és a felnőtt korú lányok az asszonyokkal együtt összegyűltek dolgozni. Miközben tollat fosztottak, egymással tréfálkoztak, viccelődtek, szórakoztak és pletykáltak.

A társas összejövetelek alatt énekeltek, elmondták egymásnak az örömüket és a bánatukat egyaránt, Kiváló megoldás volt mindez nem csupán a feladatok elvégzésére, hanem egymás segítésére, és a lelki problémák feloldására is.

A nevetés a legjobb gyógyszer! - hangzott el sokszor nálunk is.

A tollfosztás során a hölgyek egyike ölébe vett egy libát, és gyors mozdulatokkal azt alsó, pelyhes tollaitól megszabadította. Ezeket a tollakat a gúnarak elhullajtották, így fájdalmat nem okozott az állatnak a tevékenység. Az elveszített tollak helyére újak nőttek.

A toll a párnákba és a dunyhákba került bele.

Kukoricamorzsolás

Régen ősszel, szeptemberben történt a kukorcia betakarítása. A növényről a termést csuhéval együtt törték le. A betakarítást követően a szállítás szekéren történt. A fosztást ezt követően a településeken a rokonok, barátok, szomszédok szintén hosszú téli estéken végeztek el. A munkát itt is legendák, sztorik, népmesék, dalok kísérték. A vendégeket borral és étellel kínálták.

Régen a legtöbb háztartásban állatokat is tartottak. A malacok egyik legfontosabb eledele a kukorica volt, így a fosztást követően a morzsolást is meg kellett csinálni. A nagypapám ehhez a tevékenységhez már vasból készült kukoricadörzsölőt használt.

A békebeli régi világnak is voltak tehát jellegzetességei. A legtöbb ilyen ténykedés napjainkban már hagyományőrzés keretében zajlik.

Ha tetszett a bejegyzés, akkor csatlakozz a blog Vidéken facebook oldalához, hogy ne maradj le semmiről!