Vannak emberi sorsok, melyekhez kapcsolódik a siker. Ahogy egy egész életen át kísértő sötét árnyék is.
Emily Brontë ír származású családban látta meg a napvilágot 1818 júliusában. Már kicsi korától verseket írt, neve mégis leginkább egyetlen regénye nyomán vált ismertté.
Az élénk fantáziával rendelkező fiatal lány családi tragédiájukat követően testvéreivel kitalált birodalmakhoz kapcsoló sztorikat írt. Valószínűleg a képzelet világában történő kalandozást az átélt kegyetlen élethelyzetek, valamint a jó élmények utáni vágyakozások is motiválták. Emily 3 éves volt, amikor édesanyját elveszítette. Testvéreivel később a pletykák szerint egy elhagyott mocsárban hagyták őket egyedül.
Emily 19 éves volt, amikor nevelőként kezdett dolgozni. Sorsa azonban továbbra is rendkívül nehéz volt. Sokat betegeskedett, de 29 évesen mégis kiadta élete első, és egyetlen regényét Üvöltő szelek címmel. Írása álnéven jelent meg, hogy korának a nőkkel szembeni előítéleteit elkerülje. Emilynek mindenről határozott véleménye volt.
A rossz szív még a legszebb arcot is úgy elrontja, hogy rosszabb lesz, mintha csúnya volna.
A viktoriánus korban született írás különös szenvedéllyel volt teljes, amely az erőszakos cselekedeteket sem nélkülözte a tények és a fikciók keveredésével együtt.
Maga Emliy is szívesen időzött a képzelet világában. Gyakran tett hosszú sétákat szeretett kutyájával, Keeperrel. Állítólag egy alkalommal hírt kapott, hogy kedvencét más állatok támadták meg. A legenda szerint a konyhából egy borssal teli dobozzal rohant Keeper megmentésére. A vicsorgó támadók orrát borssal tömte meg, miközben ádáz harcot vívott velük. Rendkívül elkötelezett volt az állatok felé. A sztori szerint miután Keeper elpusztult, gyászolni kezdett, és még inkább árnyéka lett önmagának.
Emily Brontë bármennyire is harcos személyiség volt, a regénye miatti sikert és az elismerést már nem tudta megtapasztalni. A publikálást követő évben – 1848. december 19-én – tuberkulózisban halt meg.
Regénye később az angol irodalom egyik legjelentősebb klasszikusa lett.
Bár végzetszerűen rövid élete volt, Emily a boldogság érzését így fejezte ki:
Akkor vagyok legboldogabb,
ha lelkem test-börtöntől elszakadt
szeles, holdfényes éjszakán, ha fenn
a fény világban bolyong a szem -
mikor nem vagyok - s nincs se föld,
se tenger, se felhőtlen ég -
csak vándor szellem odafönt,
hol végtelen a messzeség.
Fotó forrása: The Free Press Journal
Ha tetszett a bejegyzés, akkor csatlakozz a blog Vidéken facebook oldalához, hogy ne maradj le semmiről!
