Az őszi erdőben túrázni az egyik legjobb tevékenység. Ilyenkor sok élményt ad a természet.
Az indián nyárban kirándulni a szabadidőnkben klassz ötlet. A színesedő levelek, az őszi virágok látványa a szelíd napütésben nagyszerű érzés. Egyaránt felfrissíti a lelket és a testet is.
Indulás előtt a legfontosabb, hogy a várható időjárásról, valamint a választott túraútvonal járhatóságáról meggyőződjünk.
Több, mint egy évtized után újra meglátogattam a Dunakanyarban a Visegrádi-hegységet. A legveszélyesebb és legnehezebben bejárható túraútvonalát régen fordított irányban jártam végig fentről lefelé. Akkor még láncok segítették a csúszos sziklákon, kidőlt fák között a haladást. Szerencsére ma már az ösvény egyirányúsított, így biztonságosabb is.
Gyönyörű, ragyogó napfényben indultunk útnak, hogy meghódítsuk a közismert Rám-szakadékot. Bizonyára méltán kapta a hely az elnevezést, mert kőgurulások és sziklaomlások előfordulnak arrafelé. Felkészültünk a kirándulásra térképpel és a helynek megfelelő öltözékkel, túracipővel. Az indulási pontunk a Dömösi Hajóállomás volt, így a sétánk a falun át kezdődött el.
A települést elhagyva az erdő csodálatos volt. A lombok között átszűrődő napfény és a madárcsicsergés jóleső érzést adott. Mint utólag kiderült, erre szükségünk is volt, hogy kitartóak legyünk a túra végéig. Az egyirányúsítás miatt ugyanis az utolsó egyharmad részen már nem lehetséges visszafordulni.
A különleges természeti szépséggel rendelkező vulkáni eredetű szurdokvölgyben 2-3 emeletnyi magas sziklák és vízesések között vezet az út. A szakadék mélysége helyenként eléri a 35 métert. Az út időnként keskeny sziklahasadékon halad át, melynek szélessége kevesebb 3 méternél.
Az út megfelelő óvatossággal járható be.
A kirándulás során érdekes földtani jelenségek mellett is elhaladtunk. Tudtuk, hogy a vénasszonyok nyara miatti kora délutáni hőség mellett a párás klímát is bírnunk kell, hogy a 112 m szintkülönbséget megtegyük.
A folyamatosan nedves sziklákon történő közlekedést kőbe vájt kisebb üregek és kiépített korlátok, kapaszkodók, létrák segítik.
A pazar látvány minden fáradtságért kárpótolja azokat, akik végigjárják a túraútvonalat. Bár néha mi is úgy éreztük, hogy még a levegővétel is nehéz a forró, párás időben, végül a kitartásunkat nevetés, valamint a táj szépségének befogadása zárta.
Bár az útvonal hosszabb pihenők nélkül 4 óra alatt bejárható, mi kicsit lassabban haladtunk. Az utat rövid pihenőkkel, fényképezéssel a dömösi hajóállomásról indulva a falun át 6 óra alatt tettük meg.
Szerencsés, jó túrázást kívánok!
Ha tetszett a bejegyzés, akkor csatlakozz a blog Élet vidéken facebook oldalához, hogy ne maradj le semmiről!
