Vidéken járva néha megáll velünk az idő. A régiségnek számító eszközök nosztalgiát ébresztettek bennünk.

Lassan vége az októbernek. A szüret és az eseményhez kapcsolódó vígasságok idejét már túlhaladtuk. Az idő gyors forgatagában azonban jóleső, lelassító élményt adnak a kissé bágyadt, már-már unalmas hétköznapokban felbukkanó lovas kocsik.

Salföld több szempontból is különleges színfoltja a Balaton-felvidéken fekvő Káli-medencének. Frissítő változatosságukkal fogadtak minket a kissé omladozó vakolattal rendelkező, valamint a felújítás után kirívóan magukat mutogató parasztházak. Mégis a csavargásunk legérdekesebb pillanata egy utasokkal felbukkanó lovas kocsi volt.

Rögtön kosztümös filmek részletei jutottak eszembe a prérin közlekedő karavánokkal, melyek néha rohanó gyorsasággal száguldoztak az őket üldöző banditák elől.

Na de ne keverjük össze a szekeret a kocsival, és ne szaladjunk át rögtön a vadnyugat hivalkodó és legendás világába! Magyarországon inkább a nyugodtság a jellemző a máig is közlekedő gumikerekeken guruló 2 lóerős eszközökre.

Kislányként sokszor hallgattam anyai nagyapám meséit, aki történetesen bognár volt. A szekerek és a hintók varázslatán áthaladva a lovas kocsik is szóba kerültek néha. Eleinte papának azokhoz is kellett még alkatrészeket gyártania kéziszerszámokkal, aki egyébként egy teljes egész szekeret vagy kocsit is össze tudott rakni szükség esetén.

Történeti áttekintésünk csupán a középkorig néz vissza. Ebben a napfény nélküli, enyhén sötét világban sem állt le a közlekedési eszközök fejlesztése. Az utazás akkoriban is nagy divat volt, így a személyszállítás kényelmesebb formájának megteremtése szükséges volt.

A kocsi szó eredete Komárom-Esztergom vármegyét érinti. 1493-ban Kocs településen egy könnyített szekérféle járművet készítettek, ami valószínűleg a lovas kocsi eredeti változata lehetett. A szerkezetre később vasrugó került, amely az utazók kényelmét szolgálta. Korabeli emlékek alapján tudjuk, hogy a magyar kocsit elsősorban a parasztság használta és őrizte meg napjainkig. Gyékényes ernyő és hármas fogat tartozott hozzá.

A közlekedési eszköznek a teherfuvarozásban is nagy szerepe volt. Már a 15. században hazánk területén áthaladó spanyol, olasz és francia utazók is elismeréssel szóltak a járműről.

Fortepan/Szilvási hagyaték

Érdekesség! 1485-ben Mátyás rendelettel hozta létre az első postakocsi járatot, amely Budapest és Bécs között közlekedett. Váltás nélkül megközelítőleg 70 km távot tudott megtenni.

Mi a különbség a kocsi és a szekér között?

A középkorban a szekér általában nem szolgált személyszállításra, e célra legfeljebb a források szerint asszonyok, papok és fejedelmek használták, szinte csak kivételképpen. A szekér leegyszerűsítve két tengelyre erősített nyers fa szekrény volt. Rendszerint szarvasmarha, vagy más igavonó állat húzta a szekeret, míg a kocsit lovak.

/Forrás: skanzen.hu/

Ha tetszett a bejegyzés, akkor csatlakozz a blog Élet vidéken facebook oldalához, hogy ne maradj le semmiről!