Régen minden más volt. Úgy tíz lehettem, amikor hallottam ezeket a libás történeteket.

Zord időjárással betoppant a Márton-nap, ami a libák legtöbbjének bizonyára nem a legkellemesebb időszak. Aki hozzám hasonlóan falun nőtt fel, már kicsi korában kaphatott útravaló, enyhén kiszínezett meséket a nagyszülői házból. De amúgy is, hiszen a szomszédok is egészen beszédes kedvükben voltak néha.

Az anyai nagyanyám anekdotáinak ideje a 20. század első felében játszódtak. Akkoriban a háziállatok tartása nem csupán vidéki divat volt, hanem egészen egyszerűen a megélhetéshez hozzátartozott. Emmuska – ahogy a nagyanyámat kislányként a falubeliek hívták – már iskolás korától libákat is őrzött. Régen bizony minden másképp volt. Télen például a testvéreivel előfordult, hogy felváltva jártak iskolába a szegénység és a rengeteg háztartásbeli feladat miatt. Az anyai nagyanyám ugyanis félárván nőtt fel a nővérével és a bátyjával.

Történt egyszer, hogy reggel a nagymamám ismét útnak indult, hogy a libákat legeltesse. Igen, valódi fogalom a libapásztor. Szépen híztak a társaságában a kétlábon járó gágogó jószágok. Ám időnként egészen rakoncátlan kedvükben voltak. Előfordult, hogy egy kicsit bottal kellett megigazgatni a bundájukat. Akarom mondani a dús tollaikat a hátukon. Az egyik ilyen alkalommal Gazsi gúnár bizony jól belecsípett Emmuska lábszárába szép sebesülést okozva a nagyanyámnak.

A libák valóban úgy tűnik, nem a tudásukról és az intelligenciájukról ismertek. Mégis tudhatnak valamit, mert évtizedek óta nemcsak keresettek, hanem egészen jó árat kapnak a bőrükért is, hogy kissé irodalmi kifejezéssel éljek. A legfinomabb libasülteket bizony én is otthon kóstoltam kislányként párolt édes lilakáposzta és krumplipüré kíséretében.

És hosszú évszázadok múltán is itt van a mai napig velünk Szent Márton legendája is. A lúdlakoma hagyományának eredete a középkorig nyúlik vissza, és egy ifjú életének fordulópontjához kapcsolódik. Igen, Márton volt a fiú keresztneve. Libaólban húzta meg magát, hogy elkerülje a püspökké avatását. Úgy mesélik, hogy nem akart ő nagy ember lenni, csupán az éhezőkön szeretett volna segíteni.

A római kultúra egyik régi szokásán alapuló ünnep a hagyományok, a babonák, a libasült fogyasztása és a jókedv napja lett. És bizony a népi megfigyeléseknek köszönhetően érdemes az időjárást is nyomon követni.

Ködös Márton után enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja tél elejét szabja,
Az András-napi hó a vetésnek nem jó.

Fotó illusztrációként: Fortepan/Berkó Pál

Ha tetszett a bejegyzés, akkor csatlakozz a blog A vidéki élet facebook oldalához, hogy ne maradj le semmiről!