Linda Morvai • 17 nap
Az olaszországi utam második napján a program a Vatikán felkeresése volt, meglátogattam a Szent Péter-bazilikát és a Vatikáni múzeumot. Erről a két látványosságról már könyvtárnyi irodalom van, így én nem is részletezném nagyon a blogomon. Engem váratlan meglepetésként ért, bár ha utánanéztem volna, egyértelmű lett volna, hogy a bazilika kupolájáról nem csak Rómára, hanem a teljes Vatikánra is hibátlan a kilátás, így élőben láthattam a városállam vasútállomását, sőt a teljes vasúthálózatát is!
A vasútállomás a Szent Péter-bazilikából
A Vatikánnak ugyanis van saját vasúthálózata, melyet az Olasz Államvasutak felügyel. A hálózat nem túl terebélyes, mindössze 400 méter hosszúságú, de található rajta egy kisebb állomás, sőt még egy fél alagút is!
Ha Rómába látogatunk, a Vatikán szinte kötelező program. ez az apró városállam a keresztény világ központja, páratlan, monumentális épületekkel és világhírű műkincs-gyűjteménnyel. A Szent Péter-bazilika kupolája messzire ellátszik,így annak tetejéről Római is jól megfigyelhető.
Még Olaszországban, de már a Vatikánt fotózva. Olaszországból egyszerűen csak átsétálunk a városállamba
A bazilikát és annak hatalmas kupoláját néhány évvel korábban már láttam, de másodjára is bámulatos mérnöki teljesítmény. Felső pontja mintegy 120 méter magasan található, és egy 71 méter átmérőjű kör alakú pillér tartja.
A kupola a bazilikából fotózva
Magának a bazilikának a megtekintése ingyenes, azonban a kupolába való feljutásért már fizetni kell. Magába a bazilikába való bejutást is egy rendkívül hosszú sorban állás előzi meg, ami után egy újabb kihívás a felfelé tartó út kivárása. Viszont a kupola-túra szintén a bazilikában végződik, így aki egyből a kupolával kezd, egy sorban állást megspórol!
A kupolába vezető lépcsőrendszer kezdete
A kupolába egy hosszú lépcsőrendszeren át vezet az út, mely minden emelettel egyre csak szűkebbé és szűkebbé válik. Közben bejárjuk az épület kevésbé ismert részeit is, ahogy haladunk felfele.
Egy kisebb tér a bazilika tetején, félúton a kupola felé
Az első megálló a tetőn található, itt tudjuk egy kicsit megpihentetni a lábainkat, majd következik a kupola alsó szélén, már a belsejében történő gyaloglás.A mintegy negyed környi séta során le tudunk fotózni a mélységbe, láthatjuk a templom szép mozaikpadlóját, az oltárat, a szószéket és a lentről alig-alig látható mennyezetfreskókat.
Letekintés a mélységbe
Az innen folytatódó út egyre szűkebbé válik, csigavonalban halad a kupola külső és belső héja között. Ráadásul ez a lépcsősor még követi is a kupola görbületét, próbára téve így az ember egyensúly érzékelését.
Csigavonalban a kupola falán
Még feljebb jutva a széles lépcsők immár keskeny fémlépcsőkké változnak, zegzugos úton haladva tovább.
Már egészen közel a csúcshoz
Végül aztán egy szűk kijáraton át végre kijuthatunk a kilátóteraszra, mely körvonalban visz végig a kupola felső csúcsa körül, ahonnan aztán elénk tárul Róma panorámája!
Kilátás a Szent Péter-bazilikából a Szent Péter térre
Körbesétálva fent, szinte az egész pápai államot láthatjuk madártávlatból, többek között a Vatikáni múzeumot, a Szent Péter teret, a Sixtus-kápolnát, a vatikáni kormánypalotát, a vatikáni kertet és a vatikáni vasútállomást is.
Az olasz vasúthálózatból kiágazó mellékvonal, mely a Vatikánba vezet
A vasútállomás a Szent Péter bazilikából, mellette négy teherkocsit rakodnak
A vasútállomást én csak felülről tekintettem meg, a turisták számára a létesítmény csak korlátozottan látogatható (lásd lentebb). Jellemzése emiatt nem a saját élmények alapján íródott.
Az állomás elrendezése két párhuzamos vágányból áll, amelyek közül az egyik peronos vágány a személyforgalom számára. Ebből ágazik le két rövid csonkavágány, amelyeken tehervagonok parkolhatnak az árufuvarozáshoz. A vágányok egy széles, sekély mélyedésben fekszenek a Vatikáni kert közepén. A szükséges vágányhossz elérése érdekében a bejárati pontok és a két vágány első néhány métere még olasz területen van.
A tolatás lehetővé tétele érdekében az állomás fejpályaudvarán lévő kihúzósín végét egy alagútcsonkban kellett lefektetni, amely 97 méter hosszan vezet az állomástól nyugatra lévő domboldalba. A rendszer kitérőit (váltóit) kézzel állítják. A szomszédos Roma San Pietro állomással, ahol a vágányok csatlakoznak a Pisa-Róma-vasútvonalhoz, telefon- és távírókapcsolat van.
1943. november 4-én a Vatikánt négy légibomba érte, amelyek jelentős anyagi károkat okoztak az állomáson és a kormányzóságban, de anélkül, hogy bárki megsérült vagy meghalt volna.
A fogadóépület, amelyet Giuseppe Momo, XI. Pius pápa udvari építésze épített 1933-ban, a vasútállomás egyetlen peronján, az oldalában található. A peron közvetlenül a Vatikán országhatárán található kapu mögött kezdődik, amely lehetővé teszi, hogy a bejárati vágány áthaladjon a Vatikán bástyáin. Az állomásépület az akkoriban elterjedt neoklasszicizmust tükrözi, és a közlekedési jelentőségéhez képest túlméretezett. A teherhordó szerkezet vasbetonból készült. Az épület alapterülete 61 méter x 21,5 méter, a központi rizalit pedig 17 méter magas. Eredetileg a pálya felőli oldalon perontető volt, az utca felőli oldalon pedig fedett feljáró az autók számára.
Mivel az épületet eredetileg állami fogadások állomásaként tervezték, a központi fogadócsarnokban különböző színű márványból, stukkómennyezetből és zöld márványból készült nyolc monolit oszlopból álló pompás belső teret kapott. A központi csarnok oldalában irodai és kiszolgáló helyiségeket rendeztek be.
A külső burkolat nagyrészt travertinnel készült; a peron felőli oldalon a magasabb részeken mesterséges travertint is használtak. Az épület utcai oldalán található szobrászati díszítést Eduardo Rubino professzor készítette:
Mivel a fogadóépületet szinte soha nem használták tényleges funkciójára, ma már nagyrészt más célokra használják. Az 1990-es években ezért a központi fogadócsarnokban álmennyezetet építettek be, ami tönkretette a tér hatását. Itt kapott helyet a Magazzino nevű, magas színvonalú vámmentes üzlet (az alkalmazottak és a lakosok számára), valamint az első emeleten egy érme- és bélyegmúzeum. A peron tetőszerkezetét eltávolították.
A Róma-Pisa-vasútvonal és a Roma San Pietro állomás a Szent Péter bazilikából
Az épület építészeti értékét illetően megoszlanak a vélemények: XI. Pius pápa az építkezés megtekintése alkalmával a következőket mondta: „Ez a világ legszebb vasútállomás épülete!”. Henry Vollam Morton író szerint viszont úgy nézett ki, mint a londoni Barclays Bank fiókja.
Rakodás az állomáson (kép forrása: Wikimedia Commons)
A fogadóépület használata már a kezdetektől fogva ritka esemény volt. A tervezés és az építkezés során az érintettek még azt feltételezték, hogy itt fényes állami fogadásokat fognak tartani. Ez azonban soha nem valósult meg. Az első pápa, aki személyesen használta az állomást, XXIII. János volt: 1962. október 4-én - egy héttel a II. vatikáni zsinat megnyitása előtt - Loretóba és Assisibe tett zarándoklatára használta. Az utazáshoz használt jármű egy különvonat volt, amelyet az olasz elnöktől kölcsönöztek erre az alkalomra.
Mivel IX. Pius volt az utolsó pápa, aki Loretóba látogatott - még a Pápai Állam államfőjeként -, és ő volt az utolsó pápa, aki vonattal utazott, mivel a Pápai Állam Olaszország általi elkobzása elleni tiltakozásul tartózkodott attól, hogy a Vatikán falain kívülre utazzon, ezt az utazást a világtól való elfordulás és a világ felé való nyitás hagyományával való szimbolikus szakításnak tekintették.
Várakozó teherkocsik az állomáson, a teherkocsik felett látható a rövid peron, mely egészen a városállam határáig nyúlik (kép forrása: Wikimedia Commons)
Az Olaszország-Vatikán országhatár, nem sok országhatáron várja zárható kapu a vonatokat! (kép forrása: Wikimedia Commons)
János Pál pápa többször használta a vasútvonalat olaszországi utazásai kiinduló és végállomásaként:
* 1979. november 8-án - meglehetősen szimbolikusan - a „Vasúti Dolgozók Napja” alkalmából a római Salario, San Pietro, Trastevere és Roma Termini vasútállomásokon tett kirándulásra, és a Salario állomáson találkozott a tolatásvezetőkkel.
* 1986-ban, indiai látogatásáról való visszatérésekor, mivel repülőgépe a havazás miatt nem tudott leszállni Rómában, hanem Nápolyban szállt le, ahonnan vonattal utazott vissza a Vatikánba.
* 2002. január 24-én zarándoklaton Assisiben.
* XVI. Benedek pápa 2011. október 27-én használta az állomást, amikor vonattal utazott Assisibe a Béke Világtalálkozóra.
Ezenkívül alkalmanként külső különvonatok is megállnak az állomáson, például a Német Vasúttörténeti Társaság kirándulása 2008. október 2-án. 2015 szeptembere óta szombatonként 10:57-kor turista vonat indul a Città del Vaticano állomásról Castel Gandolfo pápai üdülőhelyre, amely az utazás után látogatható. Visszafelé az utazás Roma San Pietro állomáson ér véget Ez a turisztikai ajánlat a trenitalia és a Vatikáni Múzeumok együttműködésében jött létre.
A Vatikán vasúti teherszállítása viszont rendszeresen az állomáson keresztül bonyolódik.
Lefelé haladva a kupola lépcsőjén a bazilika felé
A Vatikán makettje a Vatikáni múzeumban
Azoknak, akik Rómába járnak, mindenféleképpen kötelező program a Vatikán és a bazilika. Ha pedig még a kupolába is feljutunk, jusson eszünkbe az apró városállam még apróbb, 400 méteres vasúthálózata és vasútállomása, melyet a magasból láthatunk.
* A német Wikipédia Bahnhof Città del Vaticano című szócikke
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!
